Még mindig nem vagyok elég jó?
Még mindig nem érek sokat ?
Sajnálom, hogy az életem így kifordult
Bocsánat a mosolyért ami most rajtam van
Azt hiszem még mindig nem vagyok elég jó
A Styles rezidencia nappalijában ültem egy kényelmetlen kanapén. Nem tudom, hogy Harry, hogy tudta megvenni ezt a fos ülőalkalmatosságot.
- Szerinted ki lőhetett?- füleltem le Hazz hangját. Gondolom Liammel beszél.
- Nem tudom.- szólalt fel a barna hajú férfi. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, Rora és Gwen lépkedett be rajta telepakolt bőrönddel és a két fiúval a hátuk mögött. Azonnal felpattantam a helyemről és a nyakukba vetettem magam.
- Dani?- nézett rám Rora.
- Nem tudom.- suttogtam.
- Pezzi?- kérdezte Gwen halkan.
- Elvileg Malik hozza.- fortyogtam. Nem nagyon bíztam abban a seggfejben.
- Rendben.- fújta ki a bent tartott levegőt.
- Poppy. Amikor el kezdtek lövöldözni nem láttál valami furcsa vagy gyanús esetleg ismerős alakot?- vágott bele a beszélgetésünkbe Liam.
- Mi van? Meglőttek? Ugye nincs semmi bajod?- visított fel Gwen.
- Igen. Semmi bajom. Egyébként nem, de mintha hallottam volna egy női hangot.- hunyorítottam miközben próbáltam vissza emlékezni.
- Akkor Hester kizárva.- mosolygott Harry.
- Hester miért lőtt volna meg engem?
- Most meg véded?- nevetett fel Rora.
- Nem védem.
- De védted.
- Beavatnátok?- nézett ránk Gwen. Igen. Gwendolyn.
- Tudod. Amikor vitáztunk, hogy kiküldte azt az üzenet és mi mind tudod kire tippeltünk. Pops meg Hesterre.- magyarázta Rora.
- Ja. Vágom csótány.- túl sok Családi Üzelmeket néz.
- És még mindig nem tudjuk, hogy kiküldte.- ironizált Aurora.
- De tudjuk.- gúnyolódtam.- Vagyis sejtjük.- pontosítottam magam.
- Most miről beszélnek?- suttogta -szerintem- Horan (aki, egyébként Niall, de maradjunk a Horannál).
- Valami csajos témáról.- válaszolt szintén halkan Louis. Gondolom azt hitték, hogy nem halljuk őket.
- Ajh. Akkor ide Zaynie kéne.- a csajokkal egyszerre nevettünk fel. Ekkor nyitott be az említett fekete hajú segg. A kezében, menyasszonnyi stílusban egy ájult Perrie volt.
- Mi történt?- néztem rá ijedten.
- Szerintem menjünk be mindannyian a nappaliba.- bökött a fejével az említett szoba felé.
Amint elhelyezkedtünk a (még mindig) kényelmetlen foteleken, Zayn nagy sóhajjal elkezdte regélni a történteket.
- Itt van Dani mobilja?- pattant fel Liam idegesen. Zayn odaadta neki az említett tárgyat és mind a ketten felmentek a lépcsőn. Liam gondolom lenyomozni, hogy kiírta az üzenetet, így megtudni, hogy hol van Danielle. Zayn pedig felvitte Pezzt a szobájába. Végül Roráék is elhagyták a szobát.
- Jól vagy?- nézett rám Harry. A vigyorom lekonyult, nem akartam bőgni. Eleget sírtam már miatta.
- Szerinted?- zokogtam fel. Ennyit az "erős leszek, ha beledöglök is" tervemről.
- Na, nyugi.- simogatta nyugtatásként a hátamat, majd miután konstatálta, hogy semmit nem használ az ölébe vont és ringatni kezdet. Nagyon jól esett a karjai között lenni, miközben mélyen és hosszan szippantottam be az illatát. Pontosan olyan, mint régen. Megrémisztett, hogy emlékszek arra, hogy milyen volt szagmintával rendelkezett, annak ellenére, hogy mindig is szar memóriám volt.- Add ki magadból, hidd el jobb lesz.- talán az elmúlt 3 évnek az összes sérelmét kibőgtem, nem nagyon érdekelt, hogy Harry akár elkönyvelhet is gyengének. Már nem érdekel. Megtanultam, hogy magasan tojni kell mások véleményére, hiszen ez az Én életem.
Hazza óvatosan a homlokomra simította a kezét, majd amikor vette volna el, visszarakta. Értetlenül meredtem a gyönyörű szép szemekbe.
- Lázas vagy.- suttogta, majd azonnal felállt, talpra állítva engem is. Gyengéden húzott maga után, egészen ki a konyhába, ahol kotorászott a legfelső szekrénybe, majd mikor megtalálta amit keresett, felém fordult a kezében egy hőmérővel.
- Az minek?- böktem a fejemmel a hőmérőre.
- Megmérni a lázadat.- forgatta meg a szemeit, majd nekem adta a hőmérőt, én pedig bedugtam a hónom alá. Elég vicces látvány lehettem, de nem nagyon hatott meg. Körülbelül 2 perc múlva hallottuk meg a halk csipogást, jelezvén, hogy végzett.
Egyáltalán nem volt hőemelkedésem, csak Harry aggódik itt ok nélkül, hiszen nem vagyunk együtt. Jó persze jól esik a törődése, de már nem vagyok az a törékeny kis lány, mint 3 évvel ezelőtt.
- Gyere!- suttogta parancsolóan- Késő van már, ideje aludni.- mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával, majd felrángatott az emeletre, végül benyitott egy szobába. Gondolom a hálójába.
Szét néztem, nagy volt és a fekete-szürke színek domináltak. Tökéletesen bemutatta Hazz stílusát.
Hozzám vágott egy pólót és nadrágot.- Ott van a fürdő.- bökött az orrával az egyik ajtó felé- Nyugodtan fürödj meg.- kapva az alkalmon bezárkóztam a fürdőhelységbe.
Fél óra múlva már tisztán és illatosan feküdtem Harry ágyában. Nem akartam mellette aludni, de mivel Ő "biztosabb" lenne ha itt hajtanám álomra a buksimat. Nem ellenkeztem. Szükségtelennek tartottam elvégre is Én vagyok itt a vendég.
Hajnali 1-2 körül arra keltem fel, hogy a göndör colos férfi nem fekszik mellettem. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem le kell mennem a konyhába.
Először a bal tappancsomat, majd a jobb lábamat tettem le a padlóra, végül talpra álltam és kibattyogtam a konyhába, ahol a bongyor lovagom (?) beszélgetett telefonon.
- Persze, hogy itt van.- motyogta.- Nem puhultam el!- csattant fel. Nem látott engem, így ki tudtam hallgatni ezt az "érdekes" fecsegést. Hülye lettem volna ha nem éltem volna az alkalommal.- Kifogom nyírni! A tenyeremből eszik.- sutyorgott.- Nem fog semmit se tudni. Emlékeztetnélek, hogy Moon szőke.- förmedt rá. Ha jól értem. Engem meg kell ölnie. Szóval ez az egész kedvessége csak álca volt?! Akaratlanul könnyek gyűltek a szemembe. Ekkor Harry megfordult és döbbenten vizslatott engem.- Le kell tennem.- elindult felém, én pedig hátrálni kezdtem, majd kifutottam a házból. Áldottam az eszemet, hogy gyors felkaptam a cipőmet, így nem kell hazáig mezítláb futnom. Tudhattam volna, hogy megint szédített. Styles tipikusan az az ember, aki nem szeret senkit és mindenkit hátba szúr. Gondolhattam volna, hogy neki nem vagyok elég jó.
- Szerinted ki lőhetett?- füleltem le Hazz hangját. Gondolom Liammel beszél.
- Nem tudom.- szólalt fel a barna hajú férfi. Ekkor kinyílt a bejárati ajtó, Rora és Gwen lépkedett be rajta telepakolt bőrönddel és a két fiúval a hátuk mögött. Azonnal felpattantam a helyemről és a nyakukba vetettem magam.
- Dani?- nézett rám Rora.
- Nem tudom.- suttogtam.
- Pezzi?- kérdezte Gwen halkan.
- Elvileg Malik hozza.- fortyogtam. Nem nagyon bíztam abban a seggfejben.
- Rendben.- fújta ki a bent tartott levegőt.
- Poppy. Amikor el kezdtek lövöldözni nem láttál valami furcsa vagy gyanús esetleg ismerős alakot?- vágott bele a beszélgetésünkbe Liam.
- Mi van? Meglőttek? Ugye nincs semmi bajod?- visított fel Gwen.
- Igen. Semmi bajom. Egyébként nem, de mintha hallottam volna egy női hangot.- hunyorítottam miközben próbáltam vissza emlékezni.
- Akkor Hester kizárva.- mosolygott Harry.
- Hester miért lőtt volna meg engem?
- Most meg véded?- nevetett fel Rora.
- Nem védem.
- De védted.
- Beavatnátok?- nézett ránk Gwen. Igen. Gwendolyn.
- Tudod. Amikor vitáztunk, hogy kiküldte azt az üzenet és mi mind tudod kire tippeltünk. Pops meg Hesterre.- magyarázta Rora.
- Ja. Vágom csótány.- túl sok Családi Üzelmeket néz.
- És még mindig nem tudjuk, hogy kiküldte.- ironizált Aurora.
- De tudjuk.- gúnyolódtam.- Vagyis sejtjük.- pontosítottam magam.
- Most miről beszélnek?- suttogta -szerintem- Horan (aki, egyébként Niall, de maradjunk a Horannál).
- Valami csajos témáról.- válaszolt szintén halkan Louis. Gondolom azt hitték, hogy nem halljuk őket.
- Ajh. Akkor ide Zaynie kéne.- a csajokkal egyszerre nevettünk fel. Ekkor nyitott be az említett fekete hajú segg. A kezében, menyasszonnyi stílusban egy ájult Perrie volt.
- Mi történt?- néztem rá ijedten.
- Szerintem menjünk be mindannyian a nappaliba.- bökött a fejével az említett szoba felé.
Amint elhelyezkedtünk a (még mindig) kényelmetlen foteleken, Zayn nagy sóhajjal elkezdte regélni a történteket.
- Itt van Dani mobilja?- pattant fel Liam idegesen. Zayn odaadta neki az említett tárgyat és mind a ketten felmentek a lépcsőn. Liam gondolom lenyomozni, hogy kiírta az üzenetet, így megtudni, hogy hol van Danielle. Zayn pedig felvitte Pezzt a szobájába. Végül Roráék is elhagyták a szobát.
- Jól vagy?- nézett rám Harry. A vigyorom lekonyult, nem akartam bőgni. Eleget sírtam már miatta.
- Szerinted?- zokogtam fel. Ennyit az "erős leszek, ha beledöglök is" tervemről.
- Na, nyugi.- simogatta nyugtatásként a hátamat, majd miután konstatálta, hogy semmit nem használ az ölébe vont és ringatni kezdet. Nagyon jól esett a karjai között lenni, miközben mélyen és hosszan szippantottam be az illatát. Pontosan olyan, mint régen. Megrémisztett, hogy emlékszek arra, hogy milyen volt szagmintával rendelkezett, annak ellenére, hogy mindig is szar memóriám volt.- Add ki magadból, hidd el jobb lesz.- talán az elmúlt 3 évnek az összes sérelmét kibőgtem, nem nagyon érdekelt, hogy Harry akár elkönyvelhet is gyengének. Már nem érdekel. Megtanultam, hogy magasan tojni kell mások véleményére, hiszen ez az Én életem.
Hazza óvatosan a homlokomra simította a kezét, majd amikor vette volna el, visszarakta. Értetlenül meredtem a gyönyörű szép szemekbe.
- Lázas vagy.- suttogta, majd azonnal felállt, talpra állítva engem is. Gyengéden húzott maga után, egészen ki a konyhába, ahol kotorászott a legfelső szekrénybe, majd mikor megtalálta amit keresett, felém fordult a kezében egy hőmérővel.
- Az minek?- böktem a fejemmel a hőmérőre.
- Megmérni a lázadat.- forgatta meg a szemeit, majd nekem adta a hőmérőt, én pedig bedugtam a hónom alá. Elég vicces látvány lehettem, de nem nagyon hatott meg. Körülbelül 2 perc múlva hallottuk meg a halk csipogást, jelezvén, hogy végzett.
Egyáltalán nem volt hőemelkedésem, csak Harry aggódik itt ok nélkül, hiszen nem vagyunk együtt. Jó persze jól esik a törődése, de már nem vagyok az a törékeny kis lány, mint 3 évvel ezelőtt.
- Gyere!- suttogta parancsolóan- Késő van már, ideje aludni.- mosolygott azzal az ellenállhatatlan mosolyával, majd felrángatott az emeletre, végül benyitott egy szobába. Gondolom a hálójába.
Szét néztem, nagy volt és a fekete-szürke színek domináltak. Tökéletesen bemutatta Hazz stílusát.
Hozzám vágott egy pólót és nadrágot.- Ott van a fürdő.- bökött az orrával az egyik ajtó felé- Nyugodtan fürödj meg.- kapva az alkalmon bezárkóztam a fürdőhelységbe.
Fél óra múlva már tisztán és illatosan feküdtem Harry ágyában. Nem akartam mellette aludni, de mivel Ő "biztosabb" lenne ha itt hajtanám álomra a buksimat. Nem ellenkeztem. Szükségtelennek tartottam elvégre is Én vagyok itt a vendég.
Hajnali 1-2 körül arra keltem fel, hogy a göndör colos férfi nem fekszik mellettem. Próbáltam visszaaludni, de nem sikerült. Volt egy olyan érzésem, hogy nekem le kell mennem a konyhába.
Először a bal tappancsomat, majd a jobb lábamat tettem le a padlóra, végül talpra álltam és kibattyogtam a konyhába, ahol a bongyor lovagom (?) beszélgetett telefonon.
- Persze, hogy itt van.- motyogta.- Nem puhultam el!- csattant fel. Nem látott engem, így ki tudtam hallgatni ezt az "érdekes" fecsegést. Hülye lettem volna ha nem éltem volna az alkalommal.- Kifogom nyírni! A tenyeremből eszik.- sutyorgott.- Nem fog semmit se tudni. Emlékeztetnélek, hogy Moon szőke.- förmedt rá. Ha jól értem. Engem meg kell ölnie. Szóval ez az egész kedvessége csak álca volt?! Akaratlanul könnyek gyűltek a szemembe. Ekkor Harry megfordult és döbbenten vizslatott engem.- Le kell tennem.- elindult felém, én pedig hátrálni kezdtem, majd kifutottam a házból. Áldottam az eszemet, hogy gyors felkaptam a cipőmet, így nem kell hazáig mezítláb futnom. Tudhattam volna, hogy megint szédített. Styles tipikusan az az ember, aki nem szeret senkit és mindenkit hátba szúr. Gondolhattam volna, hogy neki nem vagyok elég jó.
