“Mindig az az erősebb, aki nem tombol, hanem mosolyog.”
2012. május 16., Victoria Park, London
Nincsen felemelőbb érzés annál, mint amikor éjszaka kint csövelsz egy padon, miközben a gyér fényben rajzolgatsz. De hát nem tehetek mást. Száműzve vagyok, mivel a legjobb barátnőm, Gwendolyn nem nagyon értékeli a tökéletes humoromat.
- Rachel hagyj már békén.- füleltem le egy mély és rekedtes hangot.
- De Hazz nem akartalak megcsalni. Véletlen volt.- majdnem felröhögtem ennél a mondatnál. Jézusom.
- Én meg véletlen adok egy pofont.- fortyogott a férfi. Normális esetben neki mentem volna a srácnak, de ez nem volt az. Egyrészt engem is megcsaltak így teljesen átérzem a fiú helyzetét. Másrészt túl lusta vagyok ahhoz, hogy felálljak.
- Tudod mit?- visított fel az a Rachel vagy ki.- Szakítok veled. Sosem szerettelek.- hadarta idegesen a nő.
- Most a lelkembe gázoltál.- csattogtatta meg a rágóját a csávó.
- Reméltem is.- futott el a csaj. Ez után a jelent után nem sokkal arra lettem figyelmes, hogy valaki leteszi a popsiját a padra amin ültem.
- Mond minden lány ilyen?- kérdezte elkeseredetten a fiú.
- Nem tudom.- mosolyogtam miközben ihlet hiány miatt félre dobtam a noteszem és elkezdtem rágcsálni a körmöm. Rossz szokás. Ha unatkozok vagy éppen ideges vagyok mindig rágom a körmöm.
-Igazából azt nem értem, hogy bírtam ki mellette három hónapig.- gondolkozott el.
- Én azt, hogy nem süketültél meg?- néztem rá. Ekkor láttam meg először azt a gyönyörű zöld szempárt ami örökre beleégett a szemembe.
- Egyébként. Harry Styles.- mutatkozott be. A nevét már hallottam a tévében, mint az angol maffia vezére, de soha nem gondoltam volna, hogy nálam 1-2 évvel idősebb egyedről van szó.
- Poppy Moon.- nyújtottam jobbomat. És itt kezdődött minden. De tényleg a nagy betűs MINDEN.
Hajnali fél háromig beszélgettünk kint a parkban, majd haza kísért és minden áldott nap találkoztunk. Végül egy hónap múlva bevallott mindent a maffiával kapcsolatban és mivel megkértem rá elkezdődött a kiképzésem.
Befejezésképpen egy év múlva megtörtént az első csók, aminek egy gyönyörű és átmulatott éjszaka lett a vége. Viszont másnap reggel mikor felkeltem egyedül voltam az ágyamban.
Azóta a nap óta nem keres engem. Viszont más igen. Az első pár hónapban érdekelté váltam a maffiában elvégre is Harry Styles (majdnem) szeretője voltam. Sokan próbáltak megölni, de mindig megvédtem magam. Végül beleuntam ebbe az egészben és alapítottam egy lány bandát, akikkel sikerült elfoglalnom Londont és tőlünk félnek, majdnem a legtöbben egész Angliában.
- Mond minden lány ilyen?- kérdezte elkeseredetten a fiú.
- Nem tudom.- mosolyogtam miközben ihlet hiány miatt félre dobtam a noteszem és elkezdtem rágcsálni a körmöm. Rossz szokás. Ha unatkozok vagy éppen ideges vagyok mindig rágom a körmöm.
-Igazából azt nem értem, hogy bírtam ki mellette három hónapig.- gondolkozott el.
- Én azt, hogy nem süketültél meg?- néztem rá. Ekkor láttam meg először azt a gyönyörű zöld szempárt ami örökre beleégett a szemembe.
- Egyébként. Harry Styles.- mutatkozott be. A nevét már hallottam a tévében, mint az angol maffia vezére, de soha nem gondoltam volna, hogy nálam 1-2 évvel idősebb egyedről van szó.
- Poppy Moon.- nyújtottam jobbomat. És itt kezdődött minden. De tényleg a nagy betűs MINDEN.
Hajnali fél háromig beszélgettünk kint a parkban, majd haza kísért és minden áldott nap találkoztunk. Végül egy hónap múlva bevallott mindent a maffiával kapcsolatban és mivel megkértem rá elkezdődött a kiképzésem.
Befejezésképpen egy év múlva megtörtént az első csók, aminek egy gyönyörű és átmulatott éjszaka lett a vége. Viszont másnap reggel mikor felkeltem egyedül voltam az ágyamban.
Azóta a nap óta nem keres engem. Viszont más igen. Az első pár hónapban érdekelté váltam a maffiában elvégre is Harry Styles (majdnem) szeretője voltam. Sokan próbáltak megölni, de mindig megvédtem magam. Végül beleuntam ebbe az egészben és alapítottam egy lány bandát, akikkel sikerült elfoglalnom Londont és tőlünk félnek, majdnem a legtöbben egész Angliában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése