Hey Ho! Itt is lennék a következő résszel.
Nem nagyon szoktam az elejére írni, de átléptük az 1000 megtekintést ami nekem nagyon nagy szó.
Tekintve, hogy nem rég kezdtem el a blogot. Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a 3 feliratkozót.
El sem tudjátok képzelni, hogy nekem ez mennyit jelent.
A részhez annyit, hogy két szemszögből van leírva. Ha tetszeni fog, akkor több ilyen lesz.
Xxx Luana
Csak ölelj magadhoz, ne nyúlj hozzám,
és azt akarom, hogy szeress,
de bíznod kell bennem.
Maradj velem, eressz el.
De nem adom fel.
Nem, nem tagadom,
hogy azért maradok,
Zavarodott és ijedt vagyok.
Rettegem tőled.
* 2 nappal később*
- Nem hiszem el, hogy nem tudjuk
megtalálni Daniellet.- járkáltam fel s alá a szobában, miközben Pezza próbált
Dani nyomára akadni. Sikertelenül.
- Én sem.- sóhajtotta lemondóan.-
Kétségtelen Styles vérprofi. Mi hozzá képesek szarok vagyunk.- húzta el a
száját szöszke barátnőm.
- Mi volt az a "kis"- itt
idézőjeleket rajzolgattam a levegőbe- nézeteltérés közted és a fekete között?
- Röviden?- bólintottam- Középsuliban
osztálytársam volt és mindig basztatott. Aztán kiderült, hogy azért piszkált,
mert bejövök neki. Összejöttünk. Végül megcsalt egy modellel.- hadarta
idegesen.
- Ugh. Szegénykém.- simogattam meg a
hátát.
- Lényegtelen.- szentelte a figyelmét újra
Dani laptopjának.- Szerintem ide Nelson kell.- morogta Pezza.
- Ki az a Nelson?- kérdeztem, miközben az
agyamban kutakodtam, hogy ismerek-e valamilyen Nelsont. Kevés sikerrel.
- Barátnőm. Ért ezekhez a dolgokhoz. Meg
fogja tudni találni Danit.- ezzel a lendülettel már tárcsázta is az illetőt.
- Perrie Louise Edwards!- hallottam meg
egy női hangot a vonal túlsó végén.- Nem igaz, hogy három kibaszott év alatt
nem tudsz felhívni.- korholta le szöszke barátnőmet.
- Bocsi Jesy. De figyi tudnál segíteni?
- Neked bármikor.- már így hallás alapján
is szimpi ez a Jesy.
Perrie részletesen elmondta a házunkhoz
vezető utat, letették.
- Remélem megtalálja Daniellet.- tördelte
az ujjait Perrie.
- Ne aggódj. Egyébként. Gwen és Rora hol
van?
- Elmentek egy gyors kávéra.
- Mikor?
- Körülbelül.- gondolkozott el a szöszi.-
Basszus. Már legalább öt órája.- tátotta el a száját. Azonnal elővettem a
telefonomat és tárcsáztam először Gwendolynt, majd miután nem vette fel
Aurorát. Hangrögzítő.
- Lehet, hogy csak nem hallják.- próbáltam
nem a legrosszabbra gondolni, ami ebben a helyzetben elég nehezen ment.
- Ja. Vagy Styles elraboltatta őket.-
ebben a pillanatban csengettek.- És most mi jövünk.- visított, majd bebújt az
ágy alá.
- Ez se normális.- morogtam miközben
lecaplattam a lépcsőn kinyitni az ajtót. Amint megláttam egy barna hajú lányt
éppen eltaposni egy bogarat. Rögtön tudtam, hogy az csakis Jesy Nelson lehet.
- Szia. Jesy Nelson vagyok. Te pedig minden
bizonnyal Poppy Moon.- mosolygott kedvesen Jesy. Már imádom.
- Szia. Igen. Én vagyok Poppy.-
vigyorogtam- Gyere be.- tártam ki az ajtót.
- Pezza hol van?- nézett rám kérdő
tekintettel, miután levette a cipőjét (amit mellesleg akár még a lábáról is
lelopnék).
- Éppen bujkál, azt hitte rád, hogy Styles
vagy.- meglepett, hogy ilyen közlékenyen tudok vele csacsogni annak ellenére,
hogy most ismertük meg egymást.
- Mi dolgotok nektek Stylesszal?- nézett
rám rémülten.
- Hosszú történet.- legyintettem, miközben
benyitottam a szobámba, ahol Perrievel rajzottunk.- Pezza. Bújj már elő.-
sóhajtottam.- Beszéljétek meg együtt. Rendben? Én elmegyek egy kicsit
kiszellőztetni a fejemet.- motyogtam, miközben levágtáztam a lépcsőn és magamra
rángattam cipőmet. Mivel jó idő volt (ami ritka Londonban), ezért a szerelésem ehhez igazodott.
Leváltottam a bakancsot, topánkára, mint a kutyák levedlik a szőrüket nyár
beköszöntével. Ezen az elméletemen jót röhögtem. Már tettem volna zsebre a
kezemet, de rájöttem, hogy nincsen zsebem. Unottan rágcsáltam az alsó ajkamat.
Így megy ez, ha nyilvános helyen vagyok akkor mindig a számat "eszem
meg". Viszont otthon teljes erőbedobással csámcsogok a körmeimen.
Estig lófráltam a városban, míg nem egy
ismerős hangot hallottam meg.
- Liam nyugi megtaláljuk.- a lábaim
ösztönösen a sikátor felé vették az irányt.
- Hol van Danielle?- kérdeztem rekedtesen.
- Előkerült az elveszett bárányka.-
morogta gúnyosan Styles.
- Jó. Kuss a neved.- förmedtem rá- Hol van
Danielle?- néztem felváltva a barna és a zöld szempárba.
- Nem tudjuk.- szólalt fel elkeseredetten
Liam.
- Tessék?- kiáltottam fel hisztérikusan.-
Rora és Gwen hol a picsámba van? Mondjátok azt, hogy veletek.- hadartam
idegesen.
- Louval és Niallel vannak. Biztonsági
okokból és ti is jöttök a szöszkével.- motyogta Hazza.
- Mi. A. Picsám. Van. Mi folyik itt
Londonba?- hisztiztem, miközben fel s alá járkáltam.
- Szimplán egy új maffiabanda.- vonta meg
a vállát Harry.
- Én nem fogok veletek menni. Nincs
szükségem, hogy megvédjetek.- fortyogtam.
- Már pedig eljössz velünk.- grimaszolt
Hazz.
- Hát nem.- gúnyolódtam, majd sarkon
fordultam és elindultam visszafele. Amint lépteket füleltem le mögöttem,
futásnak eredtem. Egy elhagyatott részre érkeztem ahol még kocsik sem jártak.
A lövések hallatán reflexből feküdtem le a
földre. Nem hiszem el, hogy ha nem az van amit Ő akar hisztizni kezd, mint egy
három éves kislány.
Amikor felálltam, leporoltam a gatyámat,
mert alap, hogy az új nadrágomat kell összepiszkolnom. Ha találkozok vele
esküszöm, hogy kiherélem azt a segget.
- Basszus Poppy jól vagy?- amint odaért
hozzám elkezdett forgatni össze-vissza, gondolom arra volt kíváncsi, hogy van-e
valami bajom.
- Nem te lőttél?- kérdeztem döbbenten.
- Hát persze, hogy nem.- fogta meg a
csuklómat és finoman kezdett rángatni maga után.
*Perrie*
Olyan jó volt végre látni Jesyt, általa egy kicsit újra azt érzem, hogy a régi énem visszatért. Amit teljesen kizártnak tartok, mert nincs se barátom és az a törékeny lány is eltűnt, sőt depresszióm sincs. Szégyen, nem szégyen, miután Zayn elhagyott mély depresszióba estem, de ott voltak nekem a lányok. Mármint. Jade, Jesy és Leigh-Anne.
Poppyék nem tudják, de már előttük is volt
egy maffia bandám, de mikor jött Zayn ez az egész feloszlott, félreértés ne
essék, nem azért, mert Zayn kérte, nem is amiatt, mert a fekete hajú köcsögnek
szenteltem az együtt töltött 4 évet. Szimplán nem éreztük magunkat éretnek 18
évesen, így úgy döntöttük nem erőltetjük ami nem megy és abbahagytuk a
ténykedésünket az alvilágba. Aztán állást vállaltam egy jól menő bárban. Ott
találkoztunk először Poppyval és lettünk nagyon jóban. Mondanám, hogy meglepett,
amikor megkérdezte, hogy akarok-e egy maffia banda tagja lenni, már többször
láttam Harryvel. Természetesen belementem, aztán kikukáztuk a többieket is.
Danit Jesy ajánlotta, mint profi hacker. Rorát pedig megakarták erőszakolni,
viszont Poppyval megvédtük Őt és megöltük azt a barmot aki erőszakoskodott
vele. Gwen, pedig Poppy legjobb barátnőjeként alap, hogy benne volt.
- Hey. Pezzó itt vagy?- lökte meg a
combomat Jesy. A régi becenevem (amit Zayn adott nekem) hallatán a szívem apró
darabokra tört.
- Persze.- mosolyogtam.
- Meg van Danielle mobilja.- vigyorgott
vidáman.- Itt a cím. Én mennék is, ha nem baj. Vár Jake.- pirult el. Jake a
vőlegénye akivel egyébként végtelenül aranyosak együtt.
- Annyira szeretlek.- ennél a mondatánál a
nyakába borultam. A fotel miatt elég szerencsétlenül tudtam megoldani
ezt.
- Én is.- ölelt vissza.
- Vigyázz magadra.- motyogta a nyakamba.
- Te is.
Lekísértem az ajtóig, ahol egy utolsó
ölelés után elhagyta a rezidenciánkat. Alig csuktam be az ajtót, már is
csengettek.
- Mit hagytál itt Jesy?- nyitottam ki
mosolyogva, de amint megláttam, hogy kiáll előttem azonnal lehervadt a vigyor az arcomról. Reflexből csuktam volna be az ajtót, de mivel Ő erősebb, mint Én így
nem sikerült és pár másodpercen belül már a házban is volt.
- Láttam Jesyt. Szép nőci lett belőle.-
vigyorgott Zayn eszelősen.- És belőled is.- vezette végig rajtam a tekintetét.
Magamban hálát adtam az égieknek, hogy valamennyire elfogadható volt a
megjelenésem.
- Mit akarsz Malik?- sziszegtem.
- Pakolj össze magadnak és Moonnak is.-
billeget előre-hátra kellemetlenül. Nocsak, a nagy, Zayn Malik nyugtalanul érzi
magát?
- Nem.
- De. Figyelj nem vagy itt biztonságban.-
erősködött.
- Hol van Poppy és a többiek?
- Dani kivételével mind a fiúknál.
- És Dani?- förmedtem rá. Aztán eszembe
jutott, hogy Jesy megtalálta Őt.
- Hidd el Liam teljes erőbedobással
próbálja megkeresni Peazert.- morgott az orra alatt.
- Jesy lenyomozta a telóját. Kérlek,
vigyél el oda aztán akár hova elmegyek.- vetettem be a bociszemet aminek nem
tudott ellenállni. Egy megadó sóhajt hallatott, amiből tudtam, hogy nyert ügyem
van. Felfutottam az emeletre, ahol berontottam Popps szobájába.
Gyors összepakoltam neki minden ruháját és
cipőjét, mivel nem tudtam, hogy meddig maradunk Ott. Villámsebességgel
beledobáltam egy kis táskába a smink cuccait.
Végül az Én cuccom következett. Gyors
belehánytam az egészet a táskákba, itt már nem annyira érdekelt, hogy nincsenek
összehajtva.
Ez az egész tartott körülbelül fél óráig,
Zayn segített levinni a dolgokat és betenni a kocsijába. Ha nem ismerném, talán
még azt is mondhatnám, hogy milyen cuki már, de az a baj, hogy nem az.
A kocsiba odavágtam azt a kis fecnit amire
Jesy írta le a címet, ahol remélhetőleg Dani tartózkodik.
- Te is szarni voltál amikor a kedvességet
osztogatták.- dünnyögte.
- Bagoly mondja verébnek.- förmedtem rá.
- Szerintem fogd be a pofádat addig amíg
nem tudsz kedves lenni.- hisztizett.
- Még hogy Én legyek kedves?- fordultam
felé idegesen.
- Igen.
- Bazdmeg. Kettőnk közül nem tudom, hogy
ki csalt meg kit.- hadartam.
- És? Attól lehetsz kedves.
- Faszt.- már előre néztem, nem akartam
ezt a kis vitát folytatni. Tudom, hogy nem tudunk meglenni egy légtérben,
veszekedés nélkül.
- Egyébként meg, nem csaltalak meg.-
szólalt fel egy éles jobbos kanyar után. Érdeklődve szegeztem neki
figyelmemet.- Az egészet azért találtam ki, hogy ne keveredj bele még jobban a
maffiába és tudod, amikor jártunk akkor sokan akartak megölni téged. Pezzó most
úgy őszintén te mit csináltál volna a helyemben? Tudtam, hogy ha veled maradok
előbb-utóbb megölnek, nem tudtam volna mindig veled lenni.- az Ő szemszögéből fura ezt
hallani. Sőt az még furább, hogy Zayn így kifakad. Bár nem látszik rajta mindig
is zárkózottabb volt, mint az átlag. Sosem szeretett sokáig sokat beszélni, így
anno, annyira meglepett, amikor hosszan regélte el, hogy mit szeret
bennem.
- Így teljesen érthető.- motyogtam.
- Megérkeztünk.- eresztett el egy ideges
mosolyt. Kinéztem az ablakon, egy nagy parkot láttam. Felhúztam a fél
szemöldökömet, kifejezve, hogy mennyire meglepődtem. Meg volt az az érzésem,
hogy Dani tuti nincs itt.- Szerintem a telefonja valamelyik kukában van benne.-
így hát átnéztünk minden szemetest, míg elő nem kotortam a fekete telefont. Egy
üzenetet küldtek neki.
"Féltek már? A barna kis csitri már
nem. Xxx C."
A telefont elejtettem, de hála Zayn
reflexeinek elkapta azt, így nem tört össze. Sokkosan bámultam magam elé. Ha
jól értelmeztem a szöveget akkor Dani meg...meghalt. Mikor ez tudatosult
bennem, felzokogtam, majd hátrálni kezdtem és futásnak eredtem. Magamban
egyfolytában azt kántáltam, hogy nem, nem halhatott meg.
- Perrie!- üvöltötte Zayn. Nem álltam meg,
szétnézés nélkül rohantam ki az úttestre, ahol majdnem elütött egy autó. A
fekete ördög az úttest közepénél (ahol nem járhatnak autók) kapott el és ölelt
szorosan magához ölelt. Szükségem volt erre. Az ölelésre és Zaynre.
A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak,
miközben Zayn pólóját markolásztam. Ő nem csinált mást csak ringatott, hátamat
simogatta és apró kis semmiségeket suttogott a fülembe.
-Utállak, de ne hagyj el- suttogtam, majd
minden elsötétült előttem.