I hate you, don't leave me

Hey Ho! Itt is lennék a következő résszel.

Nem nagyon szoktam az elejére írni, de átléptük az 1000 megtekintést ami nekem nagyon nagy szó.

Tekintve, hogy nem rég kezdtem el a blogot. Köszönöm szépen a hozzászólásokat és a 3 feliratkozót. 

El sem tudjátok képzelni, hogy nekem ez mennyit jelent.

A részhez annyit, hogy két szemszögből van leírva. Ha tetszeni fog, akkor több ilyen lesz. 

Xxx Luana 

  

Csak ölelj magadhoz, ne nyúlj hozzám,

és azt akarom, hogy szeress,

de bíznod kell bennem.

Maradj velem, eressz el.

De nem adom fel.

Nem, nem tagadom,

hogy azért maradok,

mert nem tudok dönteni.

Zavarodott és ijedt vagyok.

Rettegem tőled.

* 2 nappal később*

- Nem hiszem el, hogy nem tudjuk megtalálni Daniellet.- járkáltam fel s alá a szobában, miközben Pezza próbált Dani nyomára akadni. Sikertelenül.

- Én sem.- sóhajtotta lemondóan.- Kétségtelen Styles vérprofi. Mi hozzá képesek szarok vagyunk.- húzta el a száját szöszke barátnőm.

- Mi volt az a "kis"- itt idézőjeleket rajzolgattam a levegőbe- nézeteltérés közted és a fekete között?

- Röviden?- bólintottam- Középsuliban osztálytársam volt és mindig basztatott. Aztán kiderült, hogy azért piszkált, mert bejövök neki. Összejöttünk. Végül megcsalt egy modellel.- hadarta idegesen.

- Ugh. Szegénykém.- simogattam meg a hátát.

- Lényegtelen.- szentelte a figyelmét újra Dani laptopjának.- Szerintem ide Nelson kell.- morogta Pezza.

- Ki az a Nelson?- kérdeztem, miközben az agyamban kutakodtam, hogy ismerek-e valamilyen Nelsont. Kevés sikerrel.

- Barátnőm. Ért ezekhez a dolgokhoz. Meg fogja tudni találni Danit.- ezzel a lendülettel már tárcsázta is az illetőt.

- Perrie Louise Edwards!- hallottam meg egy női hangot a vonal túlsó végén.- Nem igaz, hogy három kibaszott év alatt nem tudsz felhívni.- korholta le szöszke barátnőmet.

- Bocsi Jesy. De figyi tudnál segíteni?

- Neked bármikor.- már így hallás alapján is szimpi ez a Jesy.

Perrie részletesen elmondta a házunkhoz vezető utat, letették.

- Remélem megtalálja Daniellet.- tördelte az ujjait Perrie.

- Ne aggódj. Egyébként. Gwen és Rora hol van?

- Elmentek egy gyors kávéra.

- Mikor?

- Körülbelül.- gondolkozott el a szöszi.- Basszus. Már legalább öt órája.- tátotta el a száját. Azonnal elővettem a telefonomat és tárcsáztam először Gwendolynt, majd miután nem vette fel Aurorát. Hangrögzítő.

- Lehet, hogy csak nem hallják.- próbáltam nem a legrosszabbra gondolni, ami ebben a helyzetben elég nehezen ment.

- Ja. Vagy Styles elraboltatta őket.- ebben a pillanatban csengettek.- És most mi jövünk.- visított, majd bebújt az ágy alá.

- Ez se normális.- morogtam miközben lecaplattam a lépcsőn kinyitni az ajtót. Amint megláttam egy barna hajú lányt éppen eltaposni egy bogarat. Rögtön tudtam, hogy az csakis Jesy Nelson lehet.

- Szia. Jesy Nelson vagyok. Te pedig minden bizonnyal Poppy Moon.- mosolygott kedvesen Jesy. Már imádom.

- Szia. Igen. Én vagyok Poppy.- vigyorogtam- Gyere be.- tártam ki az ajtót.

- Pezza hol van?- nézett rám kérdő tekintettel, miután levette a cipőjét (amit mellesleg akár még a lábáról is lelopnék).

- Éppen bujkál, azt hitte rád, hogy Styles vagy.- meglepett, hogy ilyen közlékenyen tudok vele csacsogni annak ellenére, hogy most ismertük meg egymást.

- Mi dolgotok nektek Stylesszal?- nézett rám rémülten.

- Hosszú történet.- legyintettem, miközben benyitottam a szobámba, ahol Perrievel rajzottunk.- Pezza. Bújj már elő.- sóhajtottam.- Beszéljétek meg együtt. Rendben? Én elmegyek egy kicsit kiszellőztetni a fejemet.- motyogtam, miközben levágtáztam a lépcsőn és magamra rángattam cipőmet. Mivel jó idő volt (ami ritka Londonban), ezért a szerelésem ehhez igazodott. Leváltottam a bakancsot, topánkára, mint a kutyák levedlik a szőrüket nyár beköszöntével. Ezen az elméletemen jót röhögtem. Már tettem volna zsebre a kezemet, de rájöttem, hogy nincsen zsebem. Unottan rágcsáltam az alsó ajkamat. Így megy ez, ha nyilvános helyen vagyok akkor mindig a számat "eszem meg". Viszont otthon teljes erőbedobással csámcsogok a körmeimen.

Estig lófráltam a városban, míg nem egy ismerős hangot hallottam meg.

- Liam nyugi megtaláljuk.- a lábaim ösztönösen a sikátor felé vették az irányt.

- Hol van Danielle?- kérdeztem rekedtesen.

- Előkerült az elveszett bárányka.- morogta gúnyosan Styles.

- Jó. Kuss a neved.- förmedtem rá- Hol van Danielle?- néztem felváltva a barna és a zöld szempárba.

- Nem tudjuk.- szólalt fel elkeseredetten Liam.

- Tessék?- kiáltottam fel hisztérikusan.- Rora és Gwen hol a picsámba van? Mondjátok azt, hogy veletek.- hadartam idegesen.

- Louval és Niallel vannak. Biztonsági okokból és ti is jöttök a szöszkével.- motyogta Hazza.

- Mi. A. Picsám. Van. Mi folyik itt Londonba?- hisztiztem, miközben fel s alá járkáltam.

- Szimplán egy új maffiabanda.- vonta meg a vállát Harry.

- Én nem fogok veletek menni. Nincs szükségem, hogy megvédjetek.- fortyogtam.

- Már pedig eljössz velünk.- grimaszolt Hazz.

- Hát nem.- gúnyolódtam, majd sarkon fordultam és elindultam visszafele. Amint lépteket füleltem le mögöttem, futásnak eredtem. Egy elhagyatott részre érkeztem ahol még kocsik sem jártak.

A lövések hallatán reflexből feküdtem le a földre. Nem hiszem el, hogy ha nem az van amit Ő akar hisztizni kezd, mint egy három éves kislány.

Amikor felálltam, leporoltam a gatyámat, mert alap, hogy az új nadrágomat kell összepiszkolnom. Ha találkozok  vele esküszöm, hogy kiherélem azt a segget.

- Basszus Poppy jól vagy?- amint odaért hozzám elkezdett forgatni össze-vissza, gondolom arra volt kíváncsi, hogy van-e valami bajom.

- Nem te lőttél?- kérdeztem döbbenten.

- Hát persze, hogy nem.- fogta meg a csuklómat és finoman kezdett rángatni maga után.

*Perrie*

Olyan jó volt végre látni Jesyt, általa egy kicsit újra azt érzem, hogy a régi énem visszatért. Amit teljesen kizártnak tartok, mert nincs se barátom és az a törékeny lány is eltűnt, sőt depresszióm sincs. Szégyen, nem szégyen, miután Zayn elhagyott mély depresszióba estem, de ott voltak nekem a lányok. Mármint. Jade, Jesy és Leigh-Anne. 

Poppyék nem tudják, de már előttük is volt egy maffia bandám, de mikor jött Zayn ez az egész feloszlott, félreértés ne essék, nem azért, mert Zayn kérte, nem is amiatt, mert a fekete hajú köcsögnek szenteltem az együtt töltött 4 évet. Szimplán nem éreztük magunkat éretnek 18 évesen, így úgy döntöttük nem erőltetjük ami nem megy és abbahagytuk a ténykedésünket az alvilágba. Aztán állást vállaltam egy jól menő bárban. Ott találkoztunk először Poppyval és lettünk nagyon jóban. Mondanám, hogy meglepett, amikor megkérdezte, hogy akarok-e egy maffia banda tagja lenni, már többször láttam Harryvel. Természetesen belementem, aztán kikukáztuk a többieket is. Danit Jesy ajánlotta, mint profi hacker. Rorát pedig megakarták erőszakolni, viszont Poppyval megvédtük Őt és megöltük azt a barmot aki erőszakoskodott vele. Gwen, pedig Poppy legjobb barátnőjeként alap, hogy benne volt.

- Hey. Pezzó itt vagy?- lökte meg a combomat Jesy. A régi becenevem (amit Zayn adott nekem) hallatán a szívem apró darabokra tört. 

- Persze.- mosolyogtam.

- Meg van Danielle mobilja.- vigyorgott vidáman.- Itt a cím. Én mennék is, ha nem baj. Vár Jake.- pirult el. Jake a vőlegénye akivel egyébként végtelenül aranyosak együtt. 

- Semmi baj. Nyugodtan menjél, nehogy az urad hiányoljon.- szeretetteljesen elmosolyodott.

- Annyira szeretlek.- ennél a mondatánál a nyakába borultam. A fotel miatt elég szerencsétlenül tudtam megoldani ezt. 

- Én is.- ölelt vissza. 

- Vigyázz magadra.- motyogta a nyakamba.

- Te is.

Lekísértem az ajtóig, ahol egy utolsó ölelés után elhagyta a rezidenciánkat. Alig csuktam be az ajtót, már is csengettek.

- Mit hagytál itt Jesy?- nyitottam ki mosolyogva, de amint megláttam, hogy kiáll előttem azonnal lehervadt a vigyor az arcomról. Reflexből csuktam volna be az ajtót, de mivel Ő erősebb, mint Én így nem sikerült és pár másodpercen belül már a házban is volt.

- Láttam Jesyt. Szép nőci lett belőle.- vigyorgott Zayn eszelősen.- És belőled is.- vezette végig rajtam a tekintetét. Magamban hálát adtam az égieknek, hogy valamennyire elfogadható volt a megjelenésem. 

- Mit akarsz Malik?- sziszegtem.

- Pakolj össze magadnak és Moonnak is.- billeget előre-hátra kellemetlenül. Nocsak, a nagy, Zayn Malik nyugtalanul érzi magát? 

- Nem.

- De. Figyelj nem vagy itt biztonságban.- erősködött.

- Hol van Poppy és a többiek?

- Dani kivételével mind a fiúknál.

- És Dani?- förmedtem rá. Aztán eszembe jutott, hogy Jesy megtalálta Őt.

- Hidd el Liam teljes erőbedobással próbálja megkeresni Peazert.- morgott az orra alatt. 

- Jesy lenyomozta a telóját. Kérlek, vigyél el oda aztán akár hova elmegyek.- vetettem be a bociszemet aminek nem tudott ellenállni. Egy megadó sóhajt hallatott, amiből tudtam, hogy nyert ügyem van. Felfutottam az emeletre, ahol berontottam Popps szobájába. 

Gyors összepakoltam neki minden ruháját és cipőjét, mivel nem tudtam, hogy meddig maradunk Ott. Villámsebességgel beledobáltam egy kis táskába a smink cuccait.

Végül az Én cuccom következett. Gyors belehánytam az egészet a táskákba, itt már nem annyira érdekelt, hogy nincsenek összehajtva.

Ez az egész tartott körülbelül fél óráig, Zayn segített levinni a dolgokat és betenni a kocsijába. Ha nem ismerném, talán még azt is mondhatnám, hogy milyen cuki már, de az a baj, hogy nem az. 

A kocsiba odavágtam azt a kis fecnit amire Jesy írta le a címet, ahol remélhetőleg Dani tartózkodik. 

- Te is szarni voltál amikor a kedvességet osztogatták.- dünnyögte.

- Bagoly mondja verébnek.- förmedtem rá.

- Szerintem fogd be a pofádat addig amíg nem tudsz kedves lenni.- hisztizett.

- Még hogy Én legyek kedves?- fordultam felé idegesen. 

- Igen.

- Bazdmeg. Kettőnk közül nem tudom, hogy ki csalt meg kit.- hadartam. 

- És? Attól lehetsz kedves.

- Faszt.- már előre néztem, nem akartam ezt a kis vitát folytatni. Tudom, hogy nem tudunk meglenni egy légtérben, veszekedés nélkül.

- Egyébként meg, nem csaltalak meg.- szólalt fel egy éles jobbos kanyar után. Érdeklődve szegeztem neki figyelmemet.- Az egészet azért találtam ki, hogy ne keveredj bele még jobban a maffiába és tudod, amikor jártunk akkor sokan akartak megölni téged. Pezzó most úgy őszintén te mit csináltál volna a helyemben? Tudtam, hogy ha veled maradok előbb-utóbb megölnek, nem tudtam volna mindig veled lenni.- az Ő szemszögéből fura ezt hallani. Sőt az még furább, hogy Zayn így kifakad. Bár nem látszik rajta mindig is zárkózottabb volt, mint az átlag. Sosem szeretett sokáig sokat beszélni, így anno, annyira meglepett, amikor hosszan regélte el, hogy mit szeret bennem. 

- Így teljesen érthető.- motyogtam. 

- Megérkeztünk.- eresztett el egy ideges mosolyt. Kinéztem az ablakon, egy nagy parkot láttam. Felhúztam a fél szemöldökömet, kifejezve, hogy mennyire meglepődtem. Meg volt az az érzésem, hogy Dani tuti nincs itt.- Szerintem a telefonja valamelyik kukában van benne.- így hát átnéztünk minden szemetest, míg elő nem kotortam a fekete telefont. Egy üzenetet küldtek neki.

"Féltek már? A barna kis csitri már nem. Xxx C."

A telefont elejtettem, de hála Zayn reflexeinek elkapta azt, így nem tört össze. Sokkosan bámultam magam elé. Ha jól értelmeztem a szöveget akkor Dani meg...meghalt. Mikor ez tudatosult bennem, felzokogtam, majd hátrálni kezdtem és futásnak eredtem. Magamban egyfolytában azt kántáltam, hogy nem, nem halhatott meg. 

- Perrie!- üvöltötte Zayn. Nem álltam meg, szétnézés nélkül rohantam ki az úttestre, ahol majdnem elütött egy autó. A fekete ördög az úttest közepénél (ahol nem járhatnak autók) kapott el és ölelt szorosan magához ölelt. Szükségem volt erre. Az ölelésre és Zaynre. 

A könnyeim megállíthatatlanul potyogtak, miközben Zayn pólóját markolásztam. Ő nem csinált mást csak ringatott, hátamat simogatta és apró kis semmiségeket suttogott a fülembe.

-Utállak, de ne hagyj el- suttogtam, majd minden elsötétült előttem.