Hello

Itt is lenne a következő rész! Köszönöm, hogy már ketten megajándékoztak engem, azzal, hogy feliratkoztak. Imádlak titeket. 

Xxx Luana

"Hello, én vagyok az, azon gondolkodtam

Ha ennyi év után találkozni akarnál hogy mindenen átmenjünk

Azt mondják az idő gyógyít, 

De én nem sokat gyógyultam"

Mikor beléptünk a -hatalmas- "bálterembe", azonnal megcsapott a nagyképűség és a fényűzés szaga. Habár a munkákból adódóan rengeteg pénzünk volt, mi sosem vágtunk fel vele, sőt néha még adományoztunk is. Vicces nem? Öldöklünk és még is mi adakozunk.
Egy pincér szerűség elvezetett minket az asztalunkig, mivel Daninak hála azunk is volt.

- Óhajtanak valamit? Pezsgőt?- nézett ránk kedvesen az öreg, pocakos férfi.

- Kérünk szépen öt pohár Schlumberger Gold Trockent- mosolygott Gwen.

- Én ezt ki mondani se tudom.- vihogott fel Pezza, miközben már az italt kortyolgatta, mivel a pincér idős kora ellenére fürge volt. A többiek vidáman csacsogtak mindenről, viszont körülöttem leállt a világ. Valamit kérdeztek tőlem amire nem tudtam válaszolni, a figyelmemet lekötötte az ajtó előtt álldogáló ötös pingvin csapat középső tagja.

- Bazdmeg ott az exem.- bökött a görög félisten bandája felé Dani.

- Melyik?- visítottam hisztérikusan. Mindenki elhallgatott, majd miután konstatálták, hogy Én sem vagyok normális, újra megtelt a terem élettel.

- A bongyor mellett.- csúszott le a székén Danielle.

- Te.- ütötte hasba Gwendolyn- Az nem Louis és Styles.- tátotta el a száját.

- Tényleg?- flegmáztam.

- Aham.- nem vette a lapot. Nem is vártam mást.

- Mi van?- kiáltotta el magát Rora.  Megint csend.

- Kisasszony. Ideje lenne meg tanulni normálisan viselkedni nyilvánosan.- oltotta le Aurorát egy nő.

- Maga meg megtanulhatna nem belepofázni mások dolgaiba, hülye ribanc.- förmedt rá Pezz.

- Illetlen.- visította a nő.

- Tanuljon meg viselkedni.- vitatkozott Perrie. A néni sértetten fordult vissza az asztalához.- Na, szóval, ha jól értettem. Styles nem csak, hogy Londonban van, hanem ezen a szaron.- akadt ki szőke barátnőnk. Mi bólintottunk.- És ezt fokozzuk azzal, hogy Dani exe is a bandájában van.- mutogatott össze-vissza Pezza.- Egy kérdésem van. Mi a faszom történt itt a hátam mögött?- üvöltötte el magát. Megint csönd.
- Erre néznek.- motyogta Rora.
- Sőt erre jönnek.- morogta Pezz.
- Megjött.
- Nekem is.
- Terhes vagyok.- álltunk fel Danival és Gwennel, majd nőiesen kisiettünk az illemhelyiségbe.
- Nem hiszem el, hogy itt vannak.- járkáltam fel s alá, miközben Gwen elment vécére, Dani pedig nyomkodta a telefonját.
- Ez a legkevesebb. Tudod ki szervezte ezt az egészet?- nézett rám Danielle.
- Ki?- sóhajtottam.
- Jenner.
- Na ne basszá' fel.- Kendall Jenner végtelenül belezúgott Harrybe, Így mikor Hazz elment, engem okolt és "véres bosszút" ígért. A véres bejött, csak éppenséggel az Ő emberei fogyatkoztak
- De.- rágcsálta az ajkát Dani.- Basszus Én félek Liamtől.
- Én Stylestól.- vontam vállat.
- Én meg a pókoktól.- Daniellel egyszerre néztünk rá Gwenre aki éppen akkor lépett ki a vécéből.- Mi van?- értetlenkedett- Azt hittem, hogy elmondjuk, hogy mitől fosunk be.
- Úristen. Hogy bírtad ki mellette egy éves korod óta?
- Nehezen.- nyögtem fel.
- Azt a rohadt.- vihogott Danielle.
- Szerintem menjünk a szajréért.- a táskámból kivettem három Beretta M9-t, majd kibiztosítottam őket és odaadtam a többieknek.
- Mehetünk.- mosolygott vissza Gwen. Kilépdeltünk a vécéről és libasorban indultunk el a lépcső felé.
Mindannyian tudtuk, hogy fent, az emeleten egy széfben tartják a gyönyörű ékszert, aminek a kódja: 1234567. Jenner sem a logikájáról híres.
Próbáltunk hang nélkül fel lépkedni a következő szintre, viszont ez nem mindig sikerült.
- És itt hova?- mosolyogtam Danira. Mi mind egyenjogúak vagyunk, de általában Én szoktam megmondani, hogy mit, hogy csináljunk. A lányok természetesen bele szólhatnak, ha valamivel nem értenek egyet.
- Első ajtó balra.- utasított, amit Én elfogadtam és követtem. Halkan nyitottam be a szobába, ahol Jenner és egy férfi volt, éppen öhm... hát akció közben.
- Mi a...- visított fel Kendall, de nem nézett fel, így nem ismert fel minket. Azonnal bevágtam az ajtót és döbbenve néztem magam elé, próbálva felfogni, hogy mi a fene történt az előbb.
- Harry kapd el őket.- vinnyogott Kendall.
- Basszus szerintem fussunk.- vihogott Gwen, neki indultunk hát, viszont egyikünk se bírta abbahagyni a röhögést. Nem hiszem el, hogy rányitottunk Kendallra ahogy valakivel éppen csinálja.
- Payne, Tomlinson azonnal gyertek fel az emeletre, néhány csitri el akarja szedni a nyakláncot.- a hang hallatán rohanás közben rémülten néztünk egymásra. Ez Styles. A szívem egyszerre akart leállni és hevesebben verni. Harry éppen üldöz minket ez késztette gyorsabb dobogásra a ketyegőm, viszont éppen Kendallal csinálták ami leállásra késztette a legfontosabb szervemet.
- Payne. Olyan ismerős.- gondolkozott el Dani.- Bazdki az Liam.- motyogta.
- Bezony ám.- hallottam meg egy hadaró hangot.  Dani ijedten nézett fel, majd levált tőlünk, viszont mi Gwennel futottunk tovább együtt, amint kevésbé hallottuk a cipők dobogását mögöttünk kicsit lassítottunk, végül megálltunk egy ajtó előtt aminek a figyelmeztető táblája megrémített, elvégre is egy kígyó volt, felhívva a figyelmünket arra, hogy Ott bizony ám egy hatalmas (gondolom) hüllő tartózkodik. Pechemre Gwen pont a kilincsre és egyúttal az ajtóra is.
- Szerintem ne támaszkodj arra.- motyogtam neki.
- Mert? Szerinted vagyok olyan szerencsétlen, hogy kinyitom akaratom kívül is?- nézett rám. A lányok mind tudják, hogy ofidiofóbiám van, ami annyit jelent, hogy a kígyóktól félek, sőt elég csak ha képen meglátok egyet sírnom kell. Ebben a pillanatban lépteket hallottunk, emiatt Gwen elakart indulni, viszont volt olyan idióta, hogy valahogy kinyitotta az ajtót, így egy bazi nagy anakonda csúszkált ki a szobából.- Öhm. Az előző mondatomat inkább felejtsük el.- a kígyó egyenesen a szemembe nézett, én pedig bepánikoltam és elővettem a táskámból egy gránátot, kihúztam a biztosító szegét (vagy mit), majd az éppen hatalmasra tátó undorító hüllő szájába dobtam. Hála a gyors reflexeinknek egyből fedezékbe vonultunk, ami éppenséggel a fal mellett volt.
- Basszus itt mi a fene történt?- kérdezte meg egy mély, rekedtes hang amiben felismertem Harryt.
- Bazd' valaki felrobbantotta a kígyót.- vihogott -asszem- Louis.
- Ki volt az a debil?- nevetett fel Hazz is. Gwennel próbáltunk csendben maradni, viszont a bandatársam gondolom a kígyós ügy miatt hatalmas késztetést érzett arra, hogy röhögőgörcsöt kapjon. Tíz másodperccel később ki is bukott belőle a nevetés és hatalmas röhögőrohamot kapott és csapkodta a falat, mint egy retardált fóka.
 - Te. Felrobbantottad. A. Kígyót.- minden egyes szó után levegőért kapkodott.
- Ha jól sejtem szerintem a fal mögött van az aki felrobbantotta a kígyót és rátok nyitottak.- nevetett Louis. Ebből a mondattól észbe kaptunk és újra futásnak eredtünk.
- Tereld el a figyelmüket addig Én próbálom megszerezni a nyakláncot.- ezzel a mondattal leváltam Gwentől és vissza fele kezdtem el rohanni, amint hátra néztem láttam, hogy a bongyor és a nem göndör Gwendolyn után futnak.
Amint az ajtó elé értem azonnal berúgtam azt. Annyira nem tartottam fontosnak a finomkodást.
Nem tartózkodott senki sem a szobába, így az utam egyből a széfhez vezetett. Amint kinyitottam a széfet nem találtam benne semmit. Még vagy háromszor eljátszottam azt, hogy ki-be rángatom az ajtót, annak ellenére, hogy a nyaklánc nincs benne.
- Csak nem ezt keresed?- nevetett fel Jenner a kezében a nyaklánccal. Mocskos ribanc.

 

- Honnan?- néztem rá döbbenten.

- Nem vagyok suta, mint te.- húzta a száját egy gonosz vigyorra.

- Azért ezt megkérdőjelezném.- morogtam. 

- Tudod honnan kaptam ezt a nyakláncot?- mosolygott rám.- Harry vette nekem jelezve, hogy mennyire, de mennyire szeret engem.- tudom, hogy kamu, csak szimplán ingerelni akart.- És azt mondta este, amikor összebújva aludtunk el, hogy utál téged.- fokozta. Nálam itt betelt a pohár, egy pillanat alatt elé értem és a testét teljes erőmből neki löktem az ajtónak, ami kidőlt a hatalmas erő hatástól.

- Hülye ribanc.- nyöszörögte erőtlenül.

- Na és most hol van a nagy szerelmed?- förmedtem rá, miközben felrántottam a földről és beletérdeltem a gyomrába, ami miatt köhögni kezdett. Kikaptam erőtlen kezeiből a nyakláncot és futásnak eredtem.

A bálterembe érve Pezzt és Rorát kerestem a szememmel, amint megtaláltam őket hozzájuk siettem. Gondolom az emberek hülyének néztek, hogy összetúrt hajjal, cipő nélkül és kapkodó levegővétellel indultam be a terem szívébe. 

- Mi a farkam történt?- nézett rám Perrie meglepetten. Hozzá vágtam a nyakláncot.

- Gwendolyn és Danielle?- kérdezte Aurora.

- Nem tudom, de most húzzunk innen.- törtem magunknak az utat.

 Amint kiértünk az egész kicseszett kastélyból, felsóhajtottam. Viszont emberek álltak körül minket köztük volt az Én egyetlen szerelmem is.

- Hello.- szólalt fel mély és rekedtes hangján nekem pedig itt lett végem. Szó szerint, mert kloroformot szorítottak a számhoz, amitől elsötétedett előttem a világ.