Wish You Were Here

Sziasztok! Itt az első rész, kicsit rövid lett, de csak most indul be az egész cselekmény. Remélem tetszeni fog, kommentelni és feliratkozni ér :) Jó olvasást.

xx Luana

„És minden hülyeségre emlékszem, amit mondtál

Hagytad átfutni őket az agyamon

Mindig ott vagy, te mindenhol ott vagy

De most bárcsak itt lennél.”

*3 év múlva*

Unottan csattogtattam meg a rágómat, miközben a raktárunkhoz siettem. Nem sokára jön egy új rakomány és meg szeretném nézni, hogy hova fér el. Ehhez társul az, hogy Dani mozgolódást látott, viszont az embereink nem tartózkodhattak ott, mivel nem adtam rá engedélyt. 

Mikor megláttam Pezzát az ajtó előtt csövelni gyorsabbra vettem a tempómat és igyekeztem odaérni hozzá.

- Na ideje, hogy ideértél.- morogta szőke barátnőm.

- Bocsi. Az összes piros lámpát kifogtam.- háborogtam. Ő kacsintott egyet, jelezve, hogy semmi baj.- Akkor menjünk is be.- forgattam meg a szemem, majd elindultam a raktár felé, ami tele volt fegyverekkel és fűszerekkel (Halál komolyan. Rora imád főzni, így mindig rendelünk pár (száz) tonnával). Az egyik doboz mögött hallottam valami neszt, előhúztam a pisztolyomat és egyúttal kibiztosítottam, Perrie utánozta cselekedetemet. Lassan settenkedtünk a zajforrása felé. Persze egy kicsit féltem, de ez alatt a 3 év alatt teljesen megszoktam (ha lehet ezt mondani) a halál közeli élményeket. Mikor a dobozok mögé értünk rezgett a telefonom, jelezve, hogy üzenetem érkezett. Idegesen rángattam elő a nadrágzsebemből és elolvastam az üzenetet. Döbbenten néztem a kezemben tartott tárgyat. Még sosem kaptam ilyen üzenetet. Bár fenyegettek már meg, üzenetben még soha ha lehet ezt annak titulálni.
Perrie kíváncsian dugta a fejét a telefonomba, majd -mivel nem látta- kikapta a kezemből és elolvasta. 

- Szerinted ki volt az?- néztem rá ijedten.

- Styles.

- Nem hinném. Styles mindig odaírja az üzenet végére, hogy All the love.- keltem Harry védelmére. 

- Akkor meg ki lehet ez?- förmedt rám.

- Hester.- Hester az exem és a konkurens banda vezetője, mellesleg elhiszi, hogy mivel Ő a férfi Ő az erősebb, pedig egy mozdulattal ki tudnám nyírni.

- Te tudod. Szerintem akkor is Styles volt az.- forgatta meg a szemét, majd kisietett az autójához. Csendben sétáltam utána, majd mikor bevágta a kocsi ajtaját rájöttem arra, hogy az enyém pár méterre odébb van, szóval elbattyogtam oda és szálltam be a verdámba. 

- Szerintem is Styles volt.- nézett rám már a házunkba Rora.

- Szerintem akkor is Fitz volt.- morogtam. 

- Styles volt az.- lépkedett le a lépcsőről Dani, kezében az elengedhetetlen laptoppal, amit letett elém, majd elkezdett rajta pötyögni, össze-vissza nyitogatta, majd ikszelte ki az oldalakat, míg nem elért egy a maffia friss híreivel szolgáló bloghoz.

„Anglia és London újra félhet? Harry Styles, az angol maffia vezére visszatért a fővárosba.”

Tovább nem is olvastam, lecsaptam a gép tetejét.

- Héé. Finoman. Ez egy érzékeny teremtmény.- fújtatott Danielle. 

- Kit érdekel? Harry kurvára Londonban van.- járkáltam fel s alá a szobába. 

- Mi ez a hangzavar?- jött le kómás fejjel Gwen.

- Megint Egyszer volt, hol nem voltot néztél mi?- nézett rá Aurora.

- Nem. Most Élet Csajos Oldalát.- javította ki Lyn.- De a kérdésemre nem válaszoltatok.

- Styles visszajött Londonban, Popcorn meg kiakadt.- nevetett fel Pezza.

- Szerintem ez nem vicces. Már most kezdjétek el nézegetni a sírköveket, mert Harry bosszúja egy kicsit nagyon durva lesz.- fortyogtam.

- Mit bosszulna meg?- szólalt meg Dani.

- Londont. Mindent. És hidd el, nem egy olyan ügy lezárásánál voltam ott amikor az emberek elhitték, hogy Ők erősebbek és rafkósabbak, mint Harry.- motyogtam.

- Vagyis?- értetlenkedett Rora.

- Meghalunk.- egyszerűsítettem le. 

- Öhm. És addig mi a faszt csinálunk? Várunk arra, hogy Styles ránk találjon és kinyírjon minket?- akadt ki Pezza.

- Nem.- segítség kérően néztem Danira.

- Szerintem csináljunk úgy mintha semmi nem történt volna. Talán még nem tudják, hogy mi vettük el Londont.– javasolta Danielle.

- Igazad van.- mosolyogtam rá.- És arra a rendezvényre is elmegyünk? Mondjuk persze, hogy megyünk.- egy aukcióra vagyunk hivatalosak, ahol gyönyörű ékszereket bocsájtanak ki árverésre, természetesen mi nem fogunk licitálni. 

- Ez alap. Egyébként este lesz.- vigyorgott Dani a lépcső tetejéről. – És Popcorn. Ez egy hivatalos rendezvény. Vagyis magassarkú.- és ezzel el is tűnt a szobájába. 

- Én megyek és veszek egy nyugtató fürdőt.- mosolygott Gwen és felfutott az emeletre.

- Én meg megyek és tankolok egyet.- sóhajtott Rora. Már meg sem lepődök, hogy éhes. 

- Készülődök.- fordult sarkon Pezz. 

- Én meg megyek és megeszem nyersen a krémet.- idéztem a Família Kft.-ből. Ha felmerülne benned a kérdés, honnan tudok magyarul akkor azt kell mondanom, hogy félig magyar vagyok. Mellesleg a lányokkal bevetés közben mindig magyarul beszélünk, hogy az emberek ne értsék meg, hogy mit mondunk. Felvágtáztam a szobámban, az ajtót hangosan becsaptam és a fürdőmbe siettem, ahol gyors ledobáltam a ruháimat és beálltam a fürdőbe.
Jól esett az, hogy a meleg víz folyt végig a testemen. Felfrissített. A gondolataim össze-vissza cikáztak -természetesen- a göndör, barna hajú félisten körül. Habár nem mondtam ki, még mindig rohadtul fájt, hogy egy évig hitegetett azzal, hogy mi örökre együtt leszünk és, hogy Ő sosem hagyna el engem. Erre meg tessék. Minden fiú ugyan olyan.
Annyira belemerültem Harryn való töprengésembe, hogy észre se vettem, hogy egy, majd egyre több könnycsepp folyt végig arcomon. Idegesen töröltem le őket, majd még mérgesebben léptem ki a zuhanyzóból, megtörölköztem, majd a törölközőt a testem köré csavartam és berontottam a szobámba, ahol Danielle pakolgatta a ruháimat.
- Nem igaz, hogy nincs egy normális ruhád sem.- förmedt rám.
- Mert talán az itthoni gönceimet nézed?- vigyorogtam rá. Ő összehúzott szemekkel nézett rám, majd bevágta a szekrényt és elbattyogott a másikhoz.
- Na végre.- hozzám vágott egy fekete kis estélyit ami ahhoz képest, hogy szoknya volt elég jól nézett ki.- Ezt vedd fel.- mosolygott, majd kicaplatott a szobámból.
Röpke két óra múlva már teljes harci díszben ültünk Dani kocsijában.
- Egyébként tudod, hogy ki rendezte ezt az egész szart?- nézett rám Perrie a két ülés között.
- Nem.- nevettem fel.
- És ha olyan rendezte akit utálunk?- szólalt fel Gwen.
- Mi mindenkit utálunk.- folyt bele a beszélgetésbe Rora is. Egyszerre röhögtünk fel. Az út hátra lévő részét végig csacsogtuk mindenféle hülyeségről és teljesen elfeledkeztünk Stylesról és társairól.
Alig fél órával később érkeztünk meg a helyszínre.
- Hallod basszus. Ez egy kicseszett palota.- ámult el Pezza.
- Kurva jól néz ki.- bambultam el. Most, hogy itt voltunk a rendezvényen. Talán először kezdett el úgy Isten igazából hiányozni Harry.

- Imádom a reakciótokat.- vihogott fel Dani.
- Ez akkor is gyönyörű.- ámuldozott Rora.- Remélem lesz sok kaja.- gondolkozott el.
- Na menjünk be.- bárcsak itt lenne velem Harry Styles. Bárcsak itt lenne.