Story of my life

Megérkezett a harmadik rész :)
A következő rész nem tudom, hogy mikor érkezik pontosan :) Elég rossz passzban voltam a héten így egyszerűen nem tudtam egy betűt sem írni.
Xxx Luana 

"Ezekre a falakra vannak megírva a történetek

amiket nem tudok megmagyarázni

Nyitva hagyom a szívem de

ugyanolyan üres marad napokig"

Egy barna hajú, két copfos kislány futott ki a házból. 

- Apuci. Apuci. Alig várom már, hogy megszülessen Daisy.- a szavakat bizonytalanul ejtette ki, hisz csak most tanult meg folyékonyan beszélni. 
- Én is.- mosolygott az alig harminc éves, fekete hajú, kék szemű apuka gondterhelten. 
- Majd megvédem mindentől.- ért fülig a kislány szája.
- Szavad ne felejtsd Poppy.- ezzel a lendülettel felkapta a lányát és a magasra emelte, boldogan hallgatta a három éves gyereke sikolyait. Viszont ott volt a bánat a szemében, hisz ekkor már tudta, hogy nem sokára már nem fogja ezeket kiváltani ebből a végtelenül aranyos leányzóból. Nem volt itt boldog, mivel nem rég találkozott egy nővel, akit eltud képzelni maga mellé, mint társ. Már az esküvőn is érezte, hogy nem boldog Anna mellett és nem fogja tudni leélni mellette az egész életét. Gonosznak és undorítónak tartotta magát attól, hogy hitegette azt a nőt aki egy gyönyörű kislánnyal áldotta meg Őt, és a következővel várandós. 
- Csillagom mutasd meg apunak az új barbie babádat.- mosolygott rá az anyuka. Ő sem érezte már azt a szikrát, mint négy évvel ezelőtt, viszont harminc évesen nem kezdhetett új életet egy gyerekkel a nyakán és eggyel a hasában, így kapaszkodott a kapcsolatuk foszlányaiba, mert már csak azt tudhattak magukénak. 
Ez az egész talán négy évvel ezelőtt kezdődött mikor a mindig mosolygós nő megtudta, hogy terhes, viszont nem a barátjától. A volt barátjától van. Ezt Wes pontosan tudta, de imádta Annát így eljegyezte Őt és úgy gondolta, hogy ezzel megoldja a problémáikat és boldogan fognak élni.
- Rendben anyuci.- vihogott fel boldogan Poppy. Poppy nem érzett ebből az egészből semmit, mivel csak három éves volt. 
- Anna beszélnünk kell.- motyogta lesújtottan  Wes. 
- Tudom- suttogta az anyuka, már tudta mire ennek a csevegés végére érnek, nem lesz férjes asszony.
- Én már nem vagyok boldog. Én...Én nem érzem azt, mint négy évvel ezelőtt. Te tökéletes vagy, talán túlságosan is. Főleg hozzám.- az első könnycsepp legördült az arcán. 
- Ahogy én sem.- morogta Mir. 
- Szerintem el kéne válnunk. Ne nehezítsük meg Poppy gyerekkorát és Daisyét se.- motyogta a férfi. Anna, bár próbált erős lenni itt elpattant nála valamit és zokogni kezdett.- Ne sírj. Egyik nő sem érdemli ezt.- próbálta vigasztalni a feleségét Wes. Lágyan az ölébe kapta, majd felcipelte a (volt) közös szobájukba, végül óvatosan letette és betakargatta a (volt) feleségét. Halkan összepakolt és kisétált a házból és egyúttal az életükből is.
*2012. Január*
- Poppy szerintem nem kéne elmenned abba a buliba.- figyelmezte az éppen készülődő barátnőjét Gwendolyn Black.
- Miért is nem?- mosolygott a lány.
- Mert Hester is ott lesz.
- Szerinted miért megyek el?- förmedt rá.- Na hogy nézek ki?- forgott egyet a ruhájában  megmutatva legjobb barátnőjének.
- Mint egy ribanc.- Gwendolyn meg sem próbálta megakadályozni az arcára kiülő undort.
- Ez volt a terv.- vigyorgott Poppy.
- Mi? Az, hogy hülyét és ribancot csinálsz magadból Hester kedvéért? Ha szeret akkor azért szeret aki vagy, nem azért, ahogy öltözködsz.- osztotta ki.- Egyébként Én vigyáznék vele, nagy híre van az alvilágba.
- De nem akkora, mint annak a Stylesnak vagy kinek.- kelt a barátja védelmére Poppy.
- De nem Stylesszal akarsz randizni ribancként.- oktatta Gwendolyn. 
- Azt nem értem, hogy miért szólsz bele az életembe?!- kelt ki magából a szőke szépség- Semmi közöd hozzá. Eltudom dönteni, hogy mi a jó és mi a rossz nekem.- üvöltötte Poppy. 
- Rendben. Cseszd el az életedet.- kiabált vissza Gwen. Ő már tudta, hogy Poppyt megcsalja Hester. Most szerette volna elmondani neki, de ez a kis vita közöttük arra figyelmeztette, hogy, majd a legjobb barátnője rájön. Természetesen nem haragudott rá. Minden barátságban vannak hullámvölgyek. Hagyta, hagyj menjen a feje után, nem szólt bele, csak meg szerette volna Őt óvni a csalódástól. Hiszen Poppy még most sem dolgozta fel azt, hogy az apja elhagyta Őket és az anyja meghalt egy autóbalesetben, amire (és azelőtt lévő életére) mai napig nem emlékszik. 
- Elhúztam.- mondta sértetten Poppy. Lesietett a lépcsőn és az akkor belépő barátja nyakába ugrott. Magában konstatálta, hogy Hester most is tökéletesen néz ki.
- Szia cica.- mosolygott gonoszan a fiút.- Mehetünk?
- Ühüm.- vigyorgott a szőke szépség
A szórakozóhelyen Hester azonnal elvegyült a tömegben, magára hagyva a barátnőjét, akit ez nem érdekelt, mert odaoldalazott a pulthoz és a koktélkeverővel, Perrievel kezdett el csacsogni. 
Egy óra múlva hiányolta barátja ölelő karját, így hátrafordult és akkor pillantotta meg, hogy egy barna hajú lánnyal csókolózik Hester. A szíve kis darabkákra tört össze. De nem sírt. Sírni a gyengék szoktak. Ez az elve. Ezzel élte túl az anyja halálát és azt, hogy nem emlékszik semmire azelőttről.
*2014 szeptember*
- Kapjátok el nekem.- parancsolta a csicskásainak Kendall Jenner.
- Kit?- szólalt fel az egyik zöld hajú férfi.
- Poppy Moont. Öljétek meg.- üvöltötte el magát. Bosszú. Kántálta ezt az egy szót a fejébe. Sajna Jenner nem jött rá arra, hogy nincs esélye Poppy ellen. A sok csalódás erőssé tette a gyönyörű leányzót.
- De asszonyom. Nem tudjuk elkapni Őket. A csatlósai mindig vele vannak.- ellenkezett a másik ifjú aki igencsak a halálát akarta. 
- Leszarom.- kiabálta Kendall- Kapjátok el nekem. Megfogom Őt ölni ha beledöglök is.- ha tudta volna akkor, hogy ez egyszer tényleg bekövetkezik.